-Milyen volt a napod, Kicsim?-kérdezte anyu, mosolyogva.
-Jó volt. Hál'istennek, már csak 2 hét-mondtam boldogan. 2 hét múlva végre nyári szünet. És végzős leszek. El sem hiszem. Több év után, több év szenvedés után végre végzős leszek, és mehetek egyetemre, Londonba. Imádom Holmes Chapel-t, de nagyon sok rossz dolog történt itt.
-Igen, aztán itt hagysz, és elkezded a nagybetűs életet-mondta anya, miközben letörölt egy könnycseppet.
-Ne butáskodj már, anya! Jössz velem te is. Találunk valami albérletet, közel a sulihoz, és te is ott leszel, velem-válaszoltam. Én nem is értem, hogy gondolhat ilyenekre. Nem hagynám itt. Soha. Mindig is nagyon jó kapcsolatom volt anyukámmal. És most, azt hiszi itt hagyom.
-Komolyan?-kérdezte nevetve.
-Ez csak természetes. Hát nem gondolod, hogy itt hagylak...apával?-az utolsó szót nehezen mondtam ki. Igen. Nos, az apámmal viszont már annál rosszabb a kapcsolatom. Sokszor megütött. Engem is, és anyát is.
-Mary!-ordította apám. Jajj ne. Hazajött.
-Col, menj fel!-mondta anya megijedve.
-Nem, nem hagylak itt.-mondtam neki.
-Igaza van anyádnak, Colette, menj fel. Nem akarod ezt látni.-mondta apám, gúnyosan vigyorogva.
-Nem érdekel, nem hagyom, hogy bántsd!-kiabáltam.
-Nekem így is jó.-rántotta meg a vállát apám, majd előkapta a pisztolyt és megölte anyát.
Erre nincs más szó, mint, hogy gyilkos. Igen, az apám egy gyilkos. Képes volt megölni azt,akit a világon a legjobban szeretek. Az(t) aki az édesanyám (volt). Én egyszerűen nem értem,hogy tehette. Persze, mióta 2 éve elvesztette a munkáját, mindig vert minket. De sosem gondoltam,hogy idáig fog fajulni. Eddig csak szimplán egy ideged volt számomra ez az ember. De most, mindennél jobban gyűlölöm. Gyűlölöm amiért ezt tette. Remélem ott poshad meg a sitten. Elfogták. Életfogytiglant kapott, ugyanis kiderült volt még pár ügye. De nem lesz ott sokáig. Érzem. Meg fog szökni. És akkor nekem is annyi. De legalább megint látom anyát. Találkozhatok vele. Egy hete történt mindez. Borzasztóan hiányzik. Az, akit a világon a legjobban szerettem, és még most is, már nincs velem. Legalábbis fizikailag, ugyanis a szívemben továbbra is él.